2019. szeptember 07. 18:51 - Szilucs

Mélyvizek Nyíregyháza-Sóstótól a dubaji Perzsa-Öbölig

Kedves Tevenovella olvasók! 

Köszöntelek titeket a szilvafröccs.blog.hu-n ,ami azzal a céllal jött létre, hogy megtöltsük tartalommal azt a bizonyos "szilvafröccsös" poharat , mégpedig azokkal az élményekkel , amiket azóta gyűjtögetek, amióta elhagytam szeretett szülővárosomat, Nyíregyházát. Elsősorban a külföldön tapasztalt dolgaimról fogok írni, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ne kelljen mindig mindent egyesével elmondanom imádott barátaimnak, családomnak :D ( SZERI) . A blog valóban regényes hangulatú lesz, ez pedig azzal a célzott szándékkal, hogy majd , ha összeállt a story, akkor lefordítom spanyolra, és eladom egy mexikói TV csatornának, életem egyéb izgalmas és színes momentumaival megspékelve, hogy nyugdíjas koromra ne kelljen a bőkezű állambácsira támaszkodnom , hanem majd  Paulina és JoséArmando összehordják nekem a szilvafröccsre valót.  Mindent el fogok mesélni, ami történt, ott, ahol történt , nem valódi nevekkel, és talán egy kis plusz színezettel, hozzáadott , kitalált történetekkel, így senki nem fogja tudni, hogy mi igaz és mi nem, ha-ha . Előszöris a 0. fejezetben azt írom le, hogy hogyan jutottam el Dubajig, tehát az infók megtörtént események alapján születtek, a nevek viszont hazugságok, itt még nem lesz nagy storyzás.  Ha nagy leszek, egyébként majd  feltalálom a szilvafröccsöt, megígérem! Egyelőre legyen ez egy fantázianév, amit azért választottam, mert szeretem a fröccsöt , meg azt is aki csinál nekem . A Szilvát meg találjátok ki :D Nos Akkor vágjunk bele a dubaji kaland előkészületeibe. Mit keresek én itt: Hogyan??? Miért ???? Hogy lehetséges ez az egész szürreális álom???

0. Fejezet, előzmények és utózmányok

Van, hogy az ember nem azt csinálja, amit igazán szeret, amihez igazán ért. De akkor miért csinálja? Nem lehet ezt még az elején tudni. De aztán szépen minden kezd értelmet nyerni. Mit keresek én egy szabályozószelep gyárban, csavarok, alkatrészek, szelepek között? Miért kell nekem grafikonokról, számokról, excel táblázatokról beszélgetem olyan emberekkel akiket nem is ismerek? Hát mi köze van mindennek a tanításhoz, az énekléshez, a művészetekhez vagy bármihez, amit egész életemben csináltam és szerettem? Semmi? De akkor miért vezetett erre a sors? Csak van valami oka. De hogy áll össze ez a folyamat? Hmmm. Az énekkarral kétszer voltam Spanyolországban turnézni, Sevilla közepén, egy szökőkútban állva sóhajtottam egyet, és azt mondtam Arturonak, a tolmácsunknak, hogy figyu , én nem tudom, hogy hogyan, de én akarok egy kicsit ebben az országban élni. Mit javasolsz? Mire Arturo csak ennyit mondott: miért nem iratkozol be itt egy nyelvtanfolyamra? Nem nagyon tudtam kifogásolni az ötletet, úgyhogy pár hónappal később már Cádiz városában nyűttem az iskolapadot, ami Sevillától kb 1 órányi távolságra van . 1 hónapot eltöltöttem ott , csak azért , hogy kicsit gagyogjak spanyolul . Nem ment. Egyáltalán nem. Betettek egy középhaladó csoportba,  Arturo hibájából, aki megtanította nekem azt, hogy Hola , Qué tal ?  meg azt, hogy hogyan ragozunk spanyolul igéket, ezért azt hitték , hogy én már szinten vagyok. Igen a béka segge alatt kettővel.  Mert lehet, hogy tudtam technikailag igét ragozni, csakhogy fogalmam nem volt, hogy mit jelentenek ezek az igék, és hogy más szófajokat meg honnan szedjek, hogy legyen belőle mondat vagy bárminemű épkézláb szerkezet, hogy ki tudjam mondani burjánzó gondolataimat. Hát nem ment. Nagyon nem . Megmondtam, hogy én bizony hazamegyek, mert ennek így tök nincs értelme. Viszont Arturo és a kedves tanárnénik és bácsik unszolására végül maradtam. Kőkemény időszak volt, folyton szótárral jártam az utcán, mindent, ami ki volt írva  , kikerestem: tinto de verano, sangria, paella, gin tonic , flamenco, tortilla de patatas, mindent. Nem tudom miért mindig csak kaját meg piát írnak ki az utcára a spanyolok. (Szilvi cinikus) Bolond egy népség. Sokat köszönhetek ennek az időszaknak, és Arturonak, aki pár hónappal később egy munkahelyet is szerzett nekem Toledoban, ahol mentálisan akadályozott fiataloknak tarthattam zenei foglalkozásokat . Hát , eggyel jobban értettem hozzá,mármint a zenetanításhoz,  mint a szelepekhez, de el tudjátok képzelni, egy egy hónapos spanyol nyelvtudással, gyógypedagógus és zenetanári végzettség nélkül mennyire volt egyszerű mentálisan sérült fiatalokkal spanyolul beszégetnem és egyáltalán életben maradnom havi 500 eurobol, amiből 250 a lakás volt? Hát , ha valamire azt mondják, hogy mély víz, akkor azt hiszem ezt bátran nevezhetem annak. Ez annyira megtetszett, hogy azótra folyton mély vizekbe ugrálok. Én nem is tudom, éltem e valaha a komfortzónámban :D Ehhhh, de hosszúra tudnám ezt még nyújtani, telis tele pakoltam a puttonyomat itt is élményekkel , de azt hiszem erre visszakanyarodom majd a mexikói sorozatban. Igazából innen indult az, hogy megtanultam spanyolul, és ha már ez így alakult, akkor be is iratkoztam a Szegedi Egyetem hispanisztika szakára. Felesleges köröket nem hajtunk az életben, legyen mindennek értelme ugye! Teltek múltak az évek, és egyszercsak spanyoltanárt csináltam magamból, érdekes . Aztán amikor ebből nem annyira tudtam megélni az évek múlásával,na akkor jöttek a szelepek. Olyan elánnal kerestem cégeknél munkát spanyol nyelvtudással , hogy aki tőlem több állásinterjún volt 2017ben, azt meghívom egy szilvafröccsre. Itt jön az, hogy amit az ember beprogramoz az agyába, azt valahogy az élet létre is hozza. Mondjuk Robbie Williams még nem kérte meg a Marry Me című számával egy koncertjén  fekete gyémántgyűrűvel a kezem, de szerintem meg fogja. Szóval amikor már pedzegettem a gondolatot, hogy ez a tanítás egy nagyon szép és nemes dolog, meg imádom is. Meg énekelni is imádok , ami a " hobbim" vagy inkább a másik hivatásom, meg a családomat és a barátaimat is imádom Nyíregyházán , meg a kórusomat is meg mindent is , de azért nem az lenne a normális, ha meg tudnék élni? És nem kéne még amúgy egy kicsit világot látni? De akkor ezt hogy kéne csinálni? Hmmm hol lehet pénzt keresni? Multi. Akkor külföldön kéne multinál dolgoznom. De hogy dolgozzak multinál külföldön , ha nincs is tapasztalatom. Bár nem kétlem, hogy amikor egy barcelonai IBM épp sales directort keres , akkor senki más nem jöhet neki számításba csak egy éneklő nyíregyházi spanyoltanár, de azért mégis inamba szállt a bátorságom, és inkább beadtam magyarországi multikhoz. A 8 sikertelen interjú egy kicsit letörte a szarvaimat, amikor is  jött az arany hívás, Székesfehérvárról. Spanyolost akartak. Felvettek. Amikor elmondta a későbbi managerem telefonom , hogy mivel foglalkozik a cég, és ezen belül mi lesz az én munkaköröm,  a hívás után sírva rohantam apukámhoz " Apaaaaaaaamiafeneazaszabályozószeleeeeeeeeeeep?????? " És apukám nagyon ügyesen és hülyebiztosan elmagyarázta, sőt illusztrálta is a fürdőszobai csapteleppel.  Szóval jól odaköltöztem Fehérvárra egy évecskére . Bár aláírtam egy kétéves szerzősdést, de annnnnnnnnyira szerettem vola egy év után külföldre, mindegy hova dobbantani, hogy el nem tudom mondani. Tudtam , hogy nem lehetséges, le vagyok kötve két évre. Még csak jelentkezni sem tudok máshova két évig. Úgyhogy elengedtem. Aztán jött egy hívás a dubaji tesó cégtől a főnihez, hogy nem érdekel e valakit egy dubaji állás. Az én főnim meg tudta, hogy engem lehet, hogy egy kicsit érdekel egy külföldi lehetőség, egy évnyi kínlódás után a spanyolokkal. Mellesleg megjegyzem, az összes ősz hajszálamat tőlük kaptam. Interjúztam, a 35. szülinapomon interjúztam. És aztán jött ez : 

Dear Szilvia,

Congratulations on your new role within Emerson Middle East and Africa!

Hogy mi vaaaaaaaaaaaaaaaaaaan??? A pofám leszakadt, ahogy művelt barátunk mondja. Nem kicsit. Engem Felvettek Dubajba.  És elengedtek engem a főniék Fehérvárról.  Vagy azért, mert alig várták, hogy megszabaduljanak tőlem, vagy azért, mert ennyire supportivak. :D Ez már a múlt zenéje, sosem fog kiderülni.  Szóval így jutunk el a tevenovella első fejezeteihez. Ha ma végiggondolom, hogy hogyan lehetséges egyáltalán, hogy itt kötöttem ki, most már látok némi összefüggést életem eseményei között: éneklés-turnék-Spanyolország- spanyol nyelv - tanítás - problematikus élethelyzet- megoldás keresése - multi - Fehérvár, ahonnan December 14 én áttessékeltek Dubajba. Hát ennyike mára :*

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szilvafroccs.blog.hu/api/trackback/id/tr2815050532

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Magyar Petike 2019.09.07. 19:29:49

Sokáig úgy voltam vele, hogy csak véletlen sodor minket összevissza, de aztán volt egy olyan korszak az életemben, amikor megtanultam, hogy mindennek oka van. Hogy hova mész, mit tanulsz, kivel találkozol, stb. Véletlenek pedig nem léteznek. A vicces az egészben az, hogy az adott pillanatban te magad sosem látod át a teljes képet. Ezt csak az teheti meg, aki a képet készíti... de ettől is olyan izgalmas az egész.
Így hát két dolgot tehetünk: hiszünk benne, hogy pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell, és tudjuk, hogy kit kell megkérdezni, ha valami gebasz mégis közbejön. :D
Kíváncsian várom a sok-sok további fejezetet!
Sok puszi!!! :-) :-)

Veressné Mária Tóth 2019.09.07. 19:35:50

Végre, megtudtam, hogy került a szépség Dubajba! További szép pillanatokat, élményeket kívánok Neked!
Marika néni
süti beállítások módosítása