Nem tudom, hogy máig igy van-e a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér Európába tartó járatainál, de 2016 október elsején egy csirkekeltetőből indultam Genfbe babysittelni. Vagy inkább sörsátorból, csirkekeltető lámpákkal. Egy élmény volt ott majd egy órát állva várakozni, a mögöttem álló, nem szellemi, ellenben testi munkát végző két hölgy magasröptű gondolatait hallgatva. Vajon, ha létezik a dubajozni ige, akkor a svájcozni miért nem ? Az ilyen tipusú magyar munkaerő szerintem ott sem kevesebb . Szétizgultam magam az úton , mindenféle gondolatokat rágcsálva: hogy kell a szaros pelenkát kicserélni úgy, hogy ne tegyek én is oda valami felülről jövőt ? Mi van , ha harap a gyerek? Mi van, ha tényleg cselédnek fognak használni ? Mi van, ha tényleg eladnak testi foglalkozásúnak? Mondjuk egy barátnőmnek megigértem, hogy ahogy a parkolóba érünk a reptéren, azonnal lefotózom a rendszámot és elküldöm neki a képet, úgyhogy ő már hivhatja is az URH - t. Ja nem. Az interpolt. Landiiiiing. Azon mosolygom magamban, hogy vajon ki meg hogy fog várni. Kistáblán Miss Szabo, Miss Szilvia, Miss Sylvia, Miss Zabo, Miss Sylvia Zabo. Hát. Nem találtam senkit, úgyhogy kóvályogtam, mint gólyafos a levegőben , már éppen hivni akartam a nálam két évvel fiatalabb, tehát akkor még nem középkorú anyukát, de aztán felismertem a Harry Potter szemüvegét. Beszálltunk egy jónagy mernyóba, nem tudom ezek a betűk meg számok, hogy kombinálódnak össze az autóknál, hogy S6 meg Cx7 meg A4  , tök hülyeség, miért nem lehet az autóknak szép keresztnevet adni, mint mondjuk Syilvia. Vagy Evettke . Na mindegy, nagy volt . Meg kék. Vagy szürke. Mindensetre nem piros az tuti. Azon izéltem, hogy hogy a pébe lehet egy 30 éves fiatal párnak egy ilyen nagy mernyója, ami most jut eszembe, hogy valójában BMW volt. Nah . Ennyire tisztában vagyok az autókkal. Ha megkérdezik milyen autód van, azt felelem piros. Miért kell a nőket ilyen kérdésekkel zavarba hozni? Én sem kérdezek meg egy pasit, hogy milyen szinű a hálójának a fala, mert fogalma sincs olyan árnyalatokról, mint bézs, púder stb. Szóval ebben a nagy autóban üldögélve megismertem a munkaadóimat. Annt Ausztáliából és Luigit Olaszországból. Ezeknek szép kislánya lehet - gondoltam magamban Jégtörő beszélgetések országokról, munkáról , családról , kezdek feloldódni, szerintem nem fognak eladni. Vagy még ne kiabáljam el ?

Kiszállva a kocsiból beleszippantottam a friss, genfitavas, patakos, erdős, sajtfondüs, csokis levegőbe. Cuki macskaköves utcák, hangulatos vendéglők és mindenütt babakocsi meg kutya. Tiszta, rendes, olyan Nyugat-európai ikeás lakások voltak. Fehér, minimál, gerendás, tetszetős.

Amint beléptünk , a szemem sarkából gyorsan megkerestem a kávéfőzőt, az nálam nem játék. És ott volt, ott tündöklött Nespresso felirattal a kis drrrrrrrrága.

Ok akkor most jöhet a gyerek. SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSZIIIIIIIIIIAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA. Ja nem, HIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII. Mennyivel bénább igy , nem ? Na mindegy , folytattam a gügyögést, mint egy fogyatákos, Hellllllooooooo little girl, how are youuuu? "Szilvi, nem fog válaszolni, hagyd már abba''- Jutott eszembe a gondolat.  Amúgy szerintem a gyerekek tényleg látják az aurát. Vagy valami érdekes van a fülem mögé nőve, mert minden kisgyerek, akivel találkozom, hosszú másodpercekig bámulja a bal fülem tetejét. Kivéve amelyik rögtön sirvafakad tőlem. Az mondjuk jó feedback. Szeretem. Könnyű utána oldódni. Elkezdtünk játaszani a földön. Ann, Emily , munkám tárgya, a kétéves kislány , és én. Emily mindent is kipakolt az összes dobozából, amolyan nincs nekem kolbászom, de várjá' hozok módra. Hogy miért szeretnek a gyerekek ennyire kipakolni, az nekem máig relytéj. És miért csak ki? Vissza miért nem ???? A kis piszkok. Olyanok, mint a macskák, éreztetik veled, hogy te az Ö szolgájuk vagy . No choice.                                                                             Azt hiszem elég hamar lenyugodtam, úgy éreztem jó helyen vagyok. Volt egy pici szobám, Egy csokor liliom viritott az asztalomon, mosolyra húzta a szám, kedves gesztus tőlük. Azonnal beszilvisitettem a terepet, rögtön az otthonom lett. Az első kör játék után már megkérdezték, hogy mit iszom. Nem tudom , ez valami automatikus berögződés , gyári hiba, ilyesmi lehet nálam, hogy erre a kérdésre gondolkodás nélkül felelem, hogy Gintonicot. Meg se várom, hogy elmondják a kinálatot vagy , hogy esetleg szégyenlősen visszautasitanám, hogy ááá köszönöm nem kérek semmit. Nem. Gintonicot kérek.  Jááájjjj deciki. Most akkor vendégségbe jöttem vagy ki szolgál ki kit vagy most akkor mi van?

Nem tudom, hogy a Gintonic hozzásegitett - e, de rögtön megszerettem a családot. Kicsit talán irigyeltem is őket. Belegontdoltam a szituba, hogy itt vagyok én 32 évesen, úristen jövő héten 33, na az lesz még szép, itt vagyok egy idegen országban, idegen emberekkel , akik nem is tudják, hogy mindjárt megszületek, és cserélhetem a szaros pelenkát egy nálam fiatalabb pár gyerekének , bentlakással. Szuper karrier, És akkor jött a jajjdesajnálommagam fejezet, mintha nem az én döntésem lett volna ez az egész. Hogy én Nyiregyházán spanyoltanár voltam, ahol a tanáitványaim olyanokat mondtak nekem, hogy én vagyok a város sztár tanára -jelentsen bármit is k... jólesett-  mindenki sikeres eredményeket ért el , ami az én sikerem is volt, és bazi jó érzéssel töltött el, bejártam a világot az énekkarral, együtt turnéztam Ennio Morriconéval, énekeltem Presser Gáborral, énekeltem olyan szinpadon, ahol Mácsai Pál volt a conferanciénk, autogramokat osztogattam a visitozó közönségnek 6 japán turné alkalmával,  ebből az elsőn 13 éves voltam,  a Tallis Scholars tagjainak francia birtokán mélyithettem reneszánsz ének technika tudásomat többször is, Venezuelában tolmácsolhattam a kodály workshopon, Moszkvában kapargattam egy szép téli napon telefonkártyával a busz jeges ablakát belülről, Spanyolországan pucéron futottam bele az egész énekkarral együtt kézenfogva az éjszakai óceánba, megmásztam a Fuji Yamat, " hátizsákkal bejártam Európát", koncerteztem a La Sagrada Familiaban, a Notre Dameban annyi helyet bejártam a világon és olyan euforikus élményekben volt részem , mint másnak egész élete során sem. Mi a francot csinálok én itt? Mondtaja macska . A pánik után szépen visszaszálltam a Földre, és levezettem a döntésem minden pillanatát. Az érzést, hogy miért akartam mindezt feladni, hogy miért vágytam az újra, az ismeretlenre, hogy miért pontosan az kell nekem ami most ott van. Mert tényleg mindig az kell. Ami van....csak akkor még nem tudjuk...

Folyt köv. ahogy megéltem Genfet.