Amikor az ember nagy útra kell, sokat készül rá. Becsomagolja a fél életét , izgul, könnyek közt szépen lassan kibotorkál az addigi életéből. Tudja, honnan indul és hová tart. Persze ez mind a normális emberekkel történik, nem velem :D Fogalmam sem volt hová megyek, életemben nem jártam még a Közelkeleten , de tekintve, hogy az ezt megelőző 2 évben laktam Svájcban, Ausztriában, Mallorcán és Székesfehérváron, nem számitott már próbatételnek összecsomgaolni, elhagyni, akiket megszeretek és még újabb életet kezdeni. Megedződtem. És azt hiszem , nekem ez kell. Kell a kihávás , a változatosság , az érzés, hogy mindenre IS képes vagyok egyedül. És kellenek az új emberek, új barátok, új szerelmek, új helyek, új hobbyk, új feladat.  Kell az érzés, hogy ÉLEK és mindig történik velem valami. Valami tök más, mint eddig. Az új emberek új energiákat hoznak . Megtanulod magad, nyitsz mindenfelé , megismersz egy csomó személyiséget, nemtől, kortól, vallástól, nemzetiségtől függetlenül. És ez jó. Nem bánt a migráncs.

Hát akkor vágjunk bele a nagy utazásba , időrendben. A következő bejegyzéssel tehát kezdetét veszi a tevenovella, az első helyszinnel és első új élettel . Tartsatok velem a nagy kalandra ; )