2 éve nem irtam ide... Ez leginkább azzal magyarázható, hogy , ha tehetem nem ülök a számitógép előtt , hanem inkább lelépek a térképről. De most, hogy Covid börtönbe kerültem 10 napra, elkezdtem gondolkodni azon, hogy valójában mit is szeretek én csinálni, ami olyan flow- élményt ad, de nem kell hozzá kimenni a lakásból. 3 dolgot találtam, ebből az egyik az irás. Úgyhogy én most akkor irok, és közben épp Barber - Adagiot hallgatok. A következő fejezete a kis élet-történetemnek a Téli puncs cimet viseli. Volt szerencsém ugyanis egy osztrák siparadicsomban tölteni a 2016/17 - es telet . De nem ám mint vendég ! Hanem mint frissen sült pincér. Azt hiszem az a katyvasz, amit puncsnak nevezünk, tökkkéletesen leirja ezt az időszakot. .Bizony bizony , a " Sztár Spanyoltanár, a világjáró énekesmadár továbbra is cselédként folytatja pályafutását" (ezt valóban csak idézem) . Azt hiszem életem legnehezebb tele volt ez. Belevágtam valamibe, amit sohasem csináltam, nem tanultam , ráadásul egy olyan idegen nyelven, amit 16 éves korom óta nem használok. Senki nem kényszeritett , én akartam. Elkedzhetném magyarázni a részleteket, de kicsit megnyújtaná az irást, és annyira nem izgalmas. A kiindulópont az, hogy nagy változásra volt szükségem akkoriban . Ezért léptem. Akárhová. Akármiért. Csak mennem kellett. És képzeld, ahogy meghozol egy döntést , már jönnek is a lehetőségek. Nem a legideálisabbak, nem a legkönnyebbek , de az biztos, hogy változást hoznak. Én meg azoktól sosem féltem. Mindig nagy izgalommal követem az életemet, hogy nnnnna vajon mi a kövi . Olyan izgi ez az egész lét, annymindent tartogat. Nekem az sosem volt cél, hogy egyetem-munka-házasság-CSOK-gyerek-válás-game over. Ebben úgy nem láttam magam. És valószinűleg ezért nem is adatott meg , hogy anya legyek , mert legbelül bizonyára nem vágytam rá annyira, mint a szabad, mindenkitől független életre. Hát igy történt, hogy ami jön az életemben, én ugyan bevállalom. És mindig fantasztikus dolgok sülnek ki belőle. Ezért a döntésemért például Francimat kaptam ajiba , aki azóta is hugicám és nagyon értékes kis szereplője az életemnek. Imádom. Az úgy volt , hogy mielőtt elindult a téli szezon  a hotelben , nekünk kellett puccba vágni az egész egységet( WTF-a szerk). Amit szertefelett furcsállottam mert én tudomásom szerint pincrnek mentem, nem takaritónak. Dehát mit volt mit tenni , Nem is beszélem rendesen a nyelvet, a két diplomám nem igen volt megfelő képesités a feladatra, Úgyhogy takaritottunk, nehogy ránk rúgjanak kettőt. Úgy kezdődött , hogy felmosóval tisztitottuk a plafont . Igen. Ez volt a feladat. " Te Franci, ez biztos????" - Igy indult a barátságunk. A " Te Franci, Te Szilvi" azóta is megmaradt köztünk . A következő izgalmas fejezet az volt , amikor a főpincér tudomására jutott, hogy soha egyikünk sem pincérkedett még . Ő magyar volt. Amikor megtudta ezt az információt, a kezébe temette fejét , és csak ennyit mondott : " éééééééééééééééééédes jóóóóóóóóóó isssssssssssssssssssssstenem". Hááááát eggggen. Mondom nem én vettem fel magunkat . Az a fantasztikus illatfellegben úszó, sármos , nőcsábász főni (tulaj) volt , aki ezzel a legteljesebb mértékben tisztában volt, dehát szerette a lyányokat na. Úgyhogy én csak annyit mondtam nagy önbizalommal, mit akinek semmi köze az egészhez, hogy " innen szép győzni". Ezzel úgy megnyugtattam főcincért picit. "Nnnnna akkor tálcákat fel, gyerünk ki " - mondta cincér úr. Mondom hova ki ? A hóra?  Az baráti. Mellesleg megjegyezném, hogy 1200 méterre voltunk a tengerszint felett a magas hegyek között, hol a tenger hupikék. Tehát hó, az volt, Nem kevés. A következő percben már kint is találtam magam a jeges teraszon. És még mindig nem fogtam be a ofámat. Mondom korcsolya van ? Vagy ezt igy mamuszban abszolváljuk? Engem szerintem elsőként nyirtak volna ki egy koncentrációs táborban. De Tibink hősiesen tűrt. Mit is tehetett volna ugye. Hát szóval felpakolt a tálcámra néhány műanyag poharat vizzel. Szépen megmutatta hogy kell ezt csinálni. Nagyon jól ment neki, meg is tapsoltam, olyan egyszerűnek tűnt. Modnom ennyi? "- Ennyi, te jössz"  Pfffff- fújtattam ezzel a mi sem egyszerűbb ennél arckifejezéssel . Aztán piff anyukám, egy hosszúlépés és minden borult. Na akkor átváltottam cukiba. " Tibcsi, neked ez olyan jól megy, szerintem csináld te " Akkorra már legalább a feszkó feloldódott és szorgalmasan gyakoroltunk tovább. Nem annyira ment. És nem ám úgy volt, hogy ha a próba szarul sikerül, a koncert urvajó lesz. Nem , a " koncert" is urva szar volt. Ez azt jelenti, hogy majdnem egy 6 éves gyerek fejére ejtettem egy 1 literes üveg vizet a tálcáról , illetve az első kivitt kávémnál a fele kv a kistényérra ömlött. A bornyitás volt a kedvencem. Azt a vendég asztalánál kellene csinálni, elengánsan, professzionálisan magyarázva a borrol mindent is . Dehát csakúgy , mint minden mást " I do it my way" . Nagyon nem szövegeltem, mert nem annyira tudtam hozzáfűzni semmit egy üveg borhoz, azon kivül, hogy testes, de a nagyobb gond az volt, hogy percekig bénázva a dugóval, csak mindig beletörtem az üvegbe. A 3-4. ilyen próbálkozás után én már csak a csavaros kupakos borokat vihettem ki. Aztán már azt sem, amikor jéghidegen szolgáltam fel a vörösbort.. De a kedvencem az volt, amikor egy reggeli után , hattttttttttttttalmas, óóóóóóóóóóóóóóóóriási tálcákra összeszedtem a tányérokat, csészéket annak rendje s módja szerint. Nagyon nehéz volt dehát erős kislány vagyok én gondoltam. Ahogy kinylilt az ajtó a konyha felé, azzal az eleganciával hajitottam el 5 kilo porcelánt. Ripityára tört. Az összes. Hát az az a pillanat volt , hogy akkor most lehetne, hogy megnyilik a föld alattam és eltűnök? Dermedt csend, a mosogató fiú arca lesápadt. Mondom , mi van, nem kell mosogatni. Jááááááj nem volt jó szólás. De amúgy nem rúgtak ki. Ezt azóta sem értem. Szóval nagy kaland volt ez, volt ott béndzsáskodás, futókaland, kőkemény munka és életreszóló leckék, barátságok, mese a kitartásról és annak jutalmáról egy csodálatos környezetben. A jutalom nemcsak a pénz volt, hanem ami a legfontosabb, az új Szilvi, aki összetörten, pucér seggel képes nekivágni az ismeretlennek és végigjárni a rögös utat , önsajnálat nélkül, alázattal, mindent eldobva, és újra teremtve. A mai napig hálás vagyok neki.ezért :)