Szerintem mindenki érezte már azt , hogy elég volt, ennyi, ebben nincs több. Van , aki ebbe belenyugszik, és van , aki változtat. Én ez utóbbit választottam. Úgy éreztem, hogy az akkori életemből nem tudok többet kihozni. Nincs már mit, mindent elértem, mindent kimaxoltam . Volt egy munkám, amit imádtam, egy hobbim, amit imádtam, barátaim, akiket imádtam, kapcsolatom, ami kifutott , nem úgy alakult, ahogy elképzeltem.  Többre , másra vágytam. Elkezdtem gondolkodni, hogyan is tudnék egy csapásra mindent megváltoztatni, mindent felboritani. És akkor jött az aupair.com. 33 évesen. Amikor már mindenkinek stabil, beteljesült élete van. Nekem nem volt sem beteljesült, sem stabil. Ilynekor már mindenki öreg mindenhez, igaz ? Nem érdemes lenullázni mindent és előről kezdeni. Csakhogy engem sosem érdekelt az, hogy beleférjek egy skatulyába, sosem akartam a társadalmi normáknak megfelelni. Nem is tudtam. Nekem senki nem vett házat, autót, soha nem volt semmim, ami azért jó, mert nincs is mit veszitenem. Szóval könnyedén bele mertem vágni egy őrültségbe. Épp egy spanyolóra után voltam, amikor kinéztem az ablakon, és elgondolkodtam. Teltek a napok, hetek, hónapok, és olyan rutinszerű volt minden. Nem szeretem a rutint. Nem izgalmas. Nincs benne élet. Mit tudok csinálni, hogy az életem ne rutin legyen? Elköltözni ? Mást csinálni ? Hogy? Hogy lehet Magyarországon egyedül , albérlet és a munkahelyem bérlése mellett annyi pénzt félretenni, hogy új életet kezdjek? Sehogy :D Akkor ? Mi a megoldás? Volt egy barátnőm. Emlékszem, hogy talált magának olyan munkát külfölfön, amivel nem kellett nagy önerőt befektetnie ahhoz, hogy kipróbálja az életet Olaszországban. Nem hagyott a gondolat nyugdni. Megnéztem mi ez az aupair.com . Családok ajánlanak fel lakhatást , teljes ellátást és a magyar minimálbér dupláját költőpénzként azért cserébe, hogy vigyázol a gyerkőceikre. Elég korrektnek tűnt. Regisztráltam. Már aznap jött egy üzenet egy Svájcban éló ausztrál - olasz pártól, hogy a 2 éves kilányuk mellé lenne szükségük segitségre. Nem sokat gondolkodtam, mondtam, hogy kiváncsi vagyok, beszéljünk skypeon. És akkor beszéltünk skypeon. És akkor másnap kaptam tőlük egy üzenetet, hogy nagyon szimpatikus vagyok nekik, érdekel-e az állás. És engem érdekelt az állás. Igy esett meg, hogy 2016 október 1-ére lefoglaltam a repülőjegyemet Genfbe. Mennyit gondolkodtam ezen a döntésen ? Semmit . Mentem a flowal. Jött az életembe a lehetőség, miután elinditottam egy folyamatot, ami a lelkem legmélyebb bugyrából jött, a többit már az élet intézte. És azóta is vallom, hogy az élet mindig jobban tudja, mint én. Nekem csak ki kell találnom, hogy mit szeretnék, és Ö adja a lehetőségeket. Én meg élek velük. Miért ne élnék velük?  Mert kinos 33  évesen egy idegen családnál lakni és más gyerekét nevelni? Nem , nem kin. Tapasztalat. Nem is akármilyen. Mi a ciki abban, hogy megismersz más embereket, kipróbálsz egy másik országot, kipróbálod, milyen az anyaság , ha már neked nem adatott meg ? Olyan sokan féltettek ettől: '' Nem félsz, hogy ez az egész kamu , és majd elvisznek kurvának? '' ''Nem gáz, hogy cseléd leszel egy nálad fiatalabb párnál?'' ''Nem félsz egyedül kimenni, itthagyni a jó kis életedet?'' Hát nem féltem.  És nem volt ciki . Ez az egész kaland megtanitott arra, hogy , ha elég bátor vagy , és nem a komfortzónádban tötymörögsz egész életedben, akkor nagyon jó dolgok várnak rád még az életben, akárhány éves is vagy. Megtanultam, hogy mennyire korlátoltak vagyunk mi magyarok és  , hogy máshol mennyivel nyitottabbak , rugalmasabbak az emberek. Például az anyukák nincsenek 3 évig elszeparálva az élettől csak azért, mert gyermekük születik. Ugyanúgy az addigi életük részévé tudják tenni azt a babát, csak kell nekik egy kis segitség, de ettől még az a gyermek nem fogja kevésbé szeretni az anyukáját , mert nincs vele a nap 24 órájában éveken - évtizedeken át. Ez a pár vitte mindenfelé a kislányát a nagyvilágban pici korától kezdve, és láss csodát, a gyermek ma öt éves, és boldogságban él a szüleivel azóta is. 3 nyelven beszél, mert az apukája olasz, az anyukája ausztrál, a jelenlegi élettere pedig francia. 5 évesen már bejárta a fél világot, mert a szülei szeretnek utazni, és nélküle nem mennek sehova. Jó nagy hátrányok igaz ? :D Az élet annyi mindent tartogat . Nem a napi robotba kellene belefásulnunk és elboldogtalanodnunk. '' Annak van igaza, aki csinálja"...

Folyt köv a genfi életem részleteivel.